Mija.pdf

(80 KB) Pobierz
Miaz-állam?
Ammeg mi?
Mi az, állam?
(1átajján)
Mi az állam?
Mija?
Nyugi, Orácijó! Bizonyos dolgokat most sem lehet publicitás nélkül végigcsinálni – másokat
meg nem szabad. Fő a felhajtás, Orácijó. Néked magyarázzam?
Kutass a múltunkban!
Száz éve, az első óceán-átrepülésre annyiszor kellett ráújrázni, amíg elegendő figyelmet nem
kapott. Innen mostani receptünk: addig kell újra meg újra ismételni a dolgot, fokozva a hatást,
amíg át nem lépi a tömeg ingerküszöbét. Ha még a Lindbergh repülése körüli ujjongás sem lett
volna elég erre, biztos lehetsz benne, kedves Orácijó, hogy jött volna a következő hős, még
az övénél is kimunkáltabb drámai hatással. Amíg csak össze nem verődik annyi utas, aminek
már érdemes jókora repülőgépeket munkába állítani. Ahhoz, hogy a nyugati háziasszonyokat is
mindennapi repülős utazásra csábítsuk, nőket is röptetni kellett – elég nagy számban. Ámde
Mary Heath, Amelia Earhart és a többi nagyágyú csak a figyelem felkeltésére volt jó. És nem
mindenki számára volt meggyőző. A korabeli fizetőképes hölgyek, különösen a családanyák
jobbszerettek hajókázni. Ezért kellett repülnie Lindbergh feleségének is, pedig az irtózott tőle.
Így kellett megrázóan lángolnia a Hindenburgnak – élő adásban, ahogy ikertornyok szoktak.
Na ugye, Oracijó!
Ha Stanley kongómenti felderítő utazgatását kockázatos lenne titkosan véghezvinni, kapjon
csak kalandhoz való, pompás álomkabátot, színeset, széles vászonból. Ezt ma a környezet-
védelemre utazók kedvelik; náluk csak a széles mosoly nem ildomos – mint a templomban.
Viszont közös a látványosság, a megfelelő felhajtás a hírveréshez. A közönség figyelmének
terelgetése;
összeterelgetése,
alkalmilag a
szétterelgetése.
(Mint amikor Morfijó a játszótéri
csúszda alatt a kezéhez ragadt cukorkákat mutogatja Nijónak.)
Igazad van, Orácijó, az ingerküszöb a tömeg növekedésével együtt nő; s lassan mindenek fölé
magasodik. Nagyobb embertömegben nehezebb érdeklődést kelteni. A mai nagyobb. A mai
zsivajban és tülekedésben az apróbb pukkanások nem hatnak. Jó nagy patronok kellenek.
Ezt figyelembe kellett vennünk, Oracijó.
Megkapó hírveréshez a liberalizmus, patriotizmus, ökonomizmus, dinamizmus, optimizmus,
terrorizmus (meg a többi) már édeskevés. Gyorsan ható publicitáshoz mindenből hurrá-verzió
kell: hurráliberalizmus, hurrápatriotizmus, hurráökonomizmus, hurrádinamizmus… Egyre
gyorsabb publicitást kergetünk. Ez a tömegközöny egyik ellenszere: a gyors csere. Csak
röviden és csak jelzésszerű tárgyakra lehet vele mutogatni. Erre adta magát Modern Médijánk.
Éles fényszórók körével kiemelni a kívánt tárgyat, olyan erős sugarakkal, kedves Orácijó, amik
nem engedik meglátni, mi van a fénykör határán túl. A tömeges tájékoztatás nagyobbik része
ebből él.
Másik ellenlépésünk az alá- és elmosó propaganda.
Árasztásos Kulturológia Rousseau-módra.
Erre fizetünk kampány-katikat és dömping-dönciket.
Hiszen tudod, Orácijó: nincs az az érdek, ami mögött a MI érdekünk meg ne húzódhatna!
Téged, kedves Orácijó, persze az érdekel, miért nem működtetünk, nem működtettünk soha mi
magunk valamilyen államot? Akárcsak egyetlen egyet.
Nos,
az
nem értékpapír-mutatványosi bódé, nem vásári szenzáció. Nem olyasmi, amihez mi
értünk. A mi tudományunkat a legbutább újgazdag is gyorsan elsajátítja: „nem számít, milyen
szar ötleteid vannak, ha meg tudsz fizetni valakit, hogy végül ő égesse meg magát velük.”
A pénz a legrázósabb felelősségek másokra hárításával biztat. Minek vennénk mi magunkra,
ha egyszer nem muszáj? Minek másznánk bele abba, amibe másokat lökhetünk, Orácijóm?
Meg nem is értünk hozzá. Ha értenénk, rég nem élősködnénk már az államok, meg mindenféle
közösségek fennmaradási igyekezetén. Semmi szükségünk nem volna ilyen sameszokra:
[1] Eju-tipizált akarnokok
[2] nagybanilag adható-vehető hivatalnokaik
[3] hivatásos téveszmések (
akiknek presztízs-kérdés, hogy nélkülük egyetlen döntés se essék Európában –
ahogyan annak idején Hitlernek volt presztízs-kérdés, hogy csakis ő kezdhessen háborúskodásba Európa-szerte
)
Mindezeknek, mi vagyunk a NAGYpénzű gazdái, Orácijó. Nekünk van lezsírozva a vezérmű,
melynek gépezete aranyat tojik nekünk, nem-aranyat a választók akaratára, akik hadd toljanak,
… amíg bírnak. Ez így kerek, Orácijóm! Elvégre: erre való a képviseleti (belső) demokrácia.
E nélkül a hitelmeghajtású kapitalizmus dögrovancsos lenne. Sajna, néhol ezzel együtt is az...
Emlékszel-e, Orácijó, legutóbb sem titkos összejövetelünkön mi volt a lényegi kérdés? Bizony,
hogy emlékszel. Mi is az állam?
Jól emlékszel majd arra is, ahogy Krejón, aki nyomban felpattant, azt harsogta: Ő maga az!
Csakis ő, mert ő mert először toporzékolni hagyomány és közfelfogás ellen! – El ne hidd neki,
kedves jó Orácijó! Az ilyen krejónok a felpuffadó tömeggel szembeni tanácstalanság jelzői.
Az államérdek feltalálói. Háromhüvelykes sztálinborítású páncélok mögött a leghangosabbak.
Egy Birodalom nem közösség, hanem az, ami képes szipolyozni a közösséget. Minél többféle
közösséget szipolyoz, annál hosszabban létezhet. Nézz csak utána, miben hasonlított egymásra
Bizánc és a Perzsa Birodalom! Úgy van! Sokban, sokáig. (
Csak hát túl közel voltak egymáshoz.
Azzal okozták vesztüket, hogy még közelebb merészkedtek. Miközben Kína tartotta a távolságot.
)
Bízom benned, Orácijó; nyilván kitaláltad a választ saját kérdésedre.
Az állam önmagát nem szipolyozhatja. Az állam, amely szipolyozni kezd, elpusztul vagy
birodalommá válik. Azért nem kell nekünk saját állam, Orácijóm, mert birodalmat akarunk,
amivel államokat meg minden egyebet szipolyozhatunk.
Birodalom ott van, ahol mindenkit együtt lehet kényszeríteni. De ettől nem lesz állami egység.
Állami egység ott van, ahol egyszerre lehet beetetni és valamibe belevinni a közösséget.
Birodalomként egyiket sem tudod megtenni. Birodalomban csak kényszeríteni lehet; sokakat,
sok mindenre. Néha sokáig, mint a Perzsa Birodalomban, néha csak annyira hosszan, mint
a Hettita vagy a Római Birodalomban. De ha új dolgok erjednek-terjednek, gyakran még olyan
rövid ideig sem, mint Nagy Sándor Birodalmában. Legföljebb 1 Napólejónnyi ideig.
Remélem, világos, hogy nem tudod egyszerre felszámolni és kihasználni a közösségeket,
alkalmazni és egyszersmind letiltani az állami egységet.
Világközösség nem létezik, Orácijó, és te sem fogod megteremteni; Világbirodalmat – esetleg.
Nyugi, Orácijó, számolj! (Számolj el legalább kétezer-negyvenig!) Ahogy Rácijó mondja:
Európa keleti részén általában kb. ötszáz évig bír fennállni a Helyzet (status
quo).
Ötszáz-
egynéhány évente megesik valami, amitől Ázsia nyugati része begőzöl-beindul – az utolsó
nagyjából ezerötszáz évben ez többnyire a muzulmánabbik része. (
És rendszerint olyasmitől gőzöl-
indul, amit a túlsó oldalon művelnek.
)
Kettő (esetleg öt) nemzedéknyi ideig aztán csatároznak. Semmi értelmesre nem jutnak.
Aminek leginkább az az oka, hogy mindkét oldalon túlbecsülik saját képességeiket. Mindkét
fél azt hiszi, hogy
namost
végre megbirkózik ezzel a dologgal. Legutóbbi ilyen kísérletük ott
ért véget, hogy a lazulni vágyó janicsárvezérek érdeklődni kezdtek a nyugati laza életvitelben,
laza közgazdaságban rejlő lehetőségek iránt. Mire pediglen mindkét oldal hatalmai felfedezték,
hogy ebből ők tulajdonképp nem kérnek. Semmi harmadik, bejövő-menő, az ő ismert képükbe
besétáló új játékos nem kívánt, sőt törlendő.
Gondolni se merj velük, drága-jó Orácijó.

Plik z chomika:

Inne pliki z tego folderu:

Inne foldery tego chomika:

Zgłoś jeśli naruszono regulamin